15. fejezet

Jaina tanácstalanul széttárta a kezét, amint Peckhum elkezdte ismertetni azokat a helyeket, ahová Zekk mehetett. Hónapokat, vagy akár éveket tölthettek volna azzal, hogy megkeressék barátjukat a város alsó szintjeinek labirintusában. Különösen, ha Zekk nem is akarta, hogy megtalálják.

- Egy pillanat - szakította félbe az öreg ismertetőjét Jaina. - Részt veszel a kutatásban?

Peckhum megrázta a fejét.

- Megváltozott a munkabeosztás, mivel az Adamantot elrabolták a birodalmiak. Holnap vissza kell mennem az űrállomásra. Bár el sem tudom képzelni, hogyan fogom működtetni a rendszert néhány lényeges javítás nélkül. Már a kommunikációs berendezésem is elromlott. Hogyan fogok értesülni róla, ha a Coruscant irányítótornya sürgős üzenetet küld. Bárcsak be tudnám szerelni azt a multifunkciós vezérlőegységet, amit Zekk ígért.

Jaina szomorúan sóhajtott.

- Tudod, hogy Zekk elhozta volna, ha nem jön közbe valami.

Peckhum meglepetten nézett a lányra.

- Nem hibáztatom Zekket - mondta. - De ilyen állapotban nem tudom tovább üzemeltetni az űrállomást.

Lowie EmTeedee segítségével beszélt a barátaival, miközben Han és Leia nappalijában üldögéltek.

- Ó, pompás ötlet - jegyezte meg a miniatűr tolmácsdroid. Em Teedee vékony hangjának hallatán mindenki Lowie felé fordult. - Nem is tűnik túl veszélyesnek.

- Miről van szó? - kérdezte Jaina.

- Lowbacca gazdám azt javasolja, hogy ő, valamint ön, Jaina kisasszony és Chewbacca mester, ha sikerül rábeszélni, kísérjék el Peckhum mestert az űrállomásra, és végezzék el a javítást.

- Ez igazán kedves gondolat - mondta Peckhum - de a multifunkciós egység nélkül nem sokat lehet tenni.

Jacen elvigyorodott.

- Szerintem egy ilyen munkához Jainának nincs szüksége semmi másra, csak a képzelő- erejére.

- Nagyon köszönöm a bizalmat - mosolyodott el Jaina. majd Peckhum felé fordult. - Azt hiszem, Jacennek teljesen igaza van. Sok alrendszert meg tudunk javítani, és így az űrállomás üzemképes marad, amíg Zekk előkerül.

- De miért csináljátok ezt? - kérdezte Peck- hum.

- Segítségre van szükséged, nem? - Jaina nem akarta elárulni, hogy Zekk az igazi oka annak, amiért ezt teszik. - Ezenkívül elakadtunk néhány területen a hajóroncsok feltérképezésében. Orbitális pályáról talán jobb perspektíva nyílik előttünk. Közben Jacen, Tenel Ka, Anakin és See-Threepio tovább folytatja a kutatást az általad javasolt helyeken.

- Rendben van - bólintott Peckhum. - Meggyőztél. De a szüléitek is bele fognak egyezni?

Lowie felmordult.

- Lowbacca gazdám biztos benne, hogy rá tudja beszélni a nagybátyját, Chewbaccát, hogy kísérjen el minket - tolmácsolta Em Teedee.

Jaina szeme lelkesen felcsillant.

- Ha ezt meg tudod tenni, Lowie, akkor az én szüleim meggyőzését nyugodtan rám bízhatod.

***

Jacen félig lehunyta a szemét, és mentális érzékelőivel Zekk nyomait kutatta az elhagyatott épületben. De csupán Tenel Ka lépteinek neszét hallotta a folyosóról.

Bekapcsolta a távbeszélőjét.

-Anakin! Jacen vagyok.

- Menj tovább! - felelte Anakin a szomszédos épületből.

- A hetes szektor felé tartok. Eddig nem találtam semmit.

- Oké - mondta Anakin.

A háttérből hallani lehetett Threepio kétségbeesett hangját.

- Remélem, hamarosan megtaláljuk Zekk úrfit. Biztos vagyok benne, hogy a palotában sokkal több hasznomat vennék, mint itt ezeken a rémséges helyeken.

- Én is remélem, hogy hamarosan megtaláljuk - mondta Jacen, majd követte Tenel Kát az épület hetvenkilencedik emeletén húzódó kihalt folyosón.

A földön mindenféle limlomok hevertek. Jacen néhány elszáradt levelet is felfedezett a szemét közt. El sem tudta képzelni, hogyan kerülhettek ide levelek a csaknem egy kilomé - terrel magasabban lévő parkszintekről.

Jeges szél süvített át a fal hasadékain, felkavarva a száraz leveleket. A szél friss levegőt hozott, melybe nem keveredett a rothadó szerves anyagok fojtó bűze. Jacen továbbsétált, miközben ismét behunyta szemét, és erősen koncentrált.

Hirtelen valami könnyű, meleg érintette meg a karját. Jacen azonnal kinyitotta a szemét. Tenel Ka keze pihent a karján.

- Attól féltem, hogy megbotlasz és elesel - mondta a lány.

Kis hulladékkupac emelkedett előttük, ahol a mennyezet egy része leszakadt. Ezeket a régi épületeket nem tatarozták soha, legfeljebb ha valaki beköltözött egy lakásba, a közvetlen környezetét rendbe tette. Ha a lány nem állítja meg, Jacen biztosan hasra esik.

- Kösz - mondta vigyorogva. - Jó tudni, hogy vigyázol rám.

Tenel Ka különös arccal nézett rá. A lány észre sem vette, hogy még mindig Jacen mellett áll, és a kezét sem húzta vissza.

- Könnyebb megelőzni egy balesetet, mint hazáig cipelni egy sebesültet - jegyezte meg komoly arccal.

Hát ez nem az a válasz volt, mint amit Jacen remélt.

- Örülök, hogy nem kell megerőltetned magad - jegyezte meg Jacen. Bosszúsan belerúgott egy kődarabba, amitől kisebb porfelhő keletkezett.

- Nem megerőltetés kérdése - köhögött Tenel Ka a portól. - Könnyedén fel tudlak emelni, ha szükség van rá. De nem láttam szükségét.

Jacen rosszkedvűen követte Tenel Kát, miközben azon tűnődött, hogy miért kell mindig bolondot csinálnia magából a lány előtt. Azután elvigyorodott, mert arra gondolt, hogy ha kificamodik a bokája, Tenel Kának át kell karolnia őt, ha segíteni akar...

Azután igyekezett a kutatásra koncentrálni, mert rádöbbent, hogy a lány bizonyára megrémülne, ha tudná, milyen gondolatok járnak a fejében.

A parányi komputer holografikus térképe alapján módszeresen kutatták végig azokat az épületeket, ahol Peckhum szerint Zekk a guberáló körútjait járta. Az épületek egyik végétől a másikig haladtak, miközben jediérzékeikkel Zekk nyomait kutatták.

Miután meggyőződtek arról, hogy Zekk nem tartózkodik a közelben, felmentek a következő szintre. Amikor az egész épületet átvizsgálták, kiválasztották a következő lehetségesnek vélt helyet. A legtöbb lépcsőt és gyalogjárót legalább száz éve nem tatarozták, az elöregedett szerkezetek hangosan nyögtek a két jedinövendék súlya alatt.

Anakin és hreepio ugyanezt a módszert alkalmazta. Jacen öccse rendkívül boldog volt, hogy egy kis időre megszabadulhatott a palota unalmától és a tanulástól.

Ahogy teltek az órák, Jacen egyre fáradtabb lett. Minél több időt töltött a piszkos szinteken, annál kényelmetlenebbül érezte magát. Nyugtalanság fogta el, ha arra gondolt, hogy mi történhetett a barátjukkal. Zekk már napok óta nem jelentkezett, és Jacen attól félt, hogy amennyiben hamarosan nem találják meg a fekete hajú fiút, már túl késő lesz. Nem tudta megmagyarázni ezt az érzést, de tudta, hogy ez az igazság.

Már tucatnyi épületet átkutattak, de nem akadtak Zekk nyomára. Ahogy a mélyebben fekvő szintek felé haladtak, egyre több életjelet találtak.

Ismeretlen lények húzódtak sötét zugokba a látogatók elől. Amikor egy folyosó túl szűk volt kettőjük számára, a két jedinövendék egymás mögött haladt. És minden szűkületnél váltották egymást az élen. Jacen aggodalommal figyelte a lányt, amint Tenel Ka egy keskeny lépcsőn leereszkedett a sötétbe.

Tenel Ka hirtelen megállt, majd lábával óvatosan kitapogatta a következő lépcsőfokot.

- Törött lépcsőfok - figyelmeztette Jacent.

- Legyél óvatos!

Abban a pillanatban egy sötét árny jelent meg a lány mögött, éles sikoltást hallatva. Tenel Ka elejtette a lámpáját, de ösztönös mozdulattal az árny felé sújtott. Kezét a magasba tartva küzdött a rikoltozó, eszeveszetten csapkodó lénnyel.

Amint Jacen megértette, hogy mi történt, azonnal odakiáltott a lánynak.

- Maradj nyugton! A lény biztosan megriadt a fénytől, azután belegabalyodott a hajadba.

Tenel Ka mozdulatlanná merevedett, bár ösztönösen védekezett volna a támadással szemben. Közben Jacen behatolt a lény primitív gondolataiba, és megpróbálta lecsillapítani. A szárnyas rágcsáló fokozatosan megnyugodott. Nem tett több fenyegető mozdulatot, és kihúzta karmait Tenel Ka hosszú, vörösesszőke hajából.

Jacen felvette a földről az elejtett lámpát, és visszaadta a lánynak.

- Jól vagy? - kérdezte Jacen. Tenel Ka bólintott, láthatóan zavarban volt, hogy nem tudott egy kis testű, szárnyas rágcsálóval elbánni, Jacen segítsége nélkül.

Miközben folytatták útjukat, a fiú igyekezett másra terelni a szót.

- Tudod, hogy a bantha miért vág át a sivatagon? - kérdezte.

- Nem.

- Azért, hogy a túloldalra jusson - nevetett Jacen a saját viccén.

- Aha - mondta merev arccal Tenel Ka. Jacen azt hitte, hogy a lány lassabban fog menni az incidens után, de Tenel Ka ugyanolyan tempóban haladt, mint előtte. Jacen azon tűnődött, hogy mi tudná kizökkenteni a lányt komorságából. Egyrészt csodálta Tenel Ka bátorságát és magabiztosságát, másrészt viszont szerette volna, ha a lány sokkal védtelenebb, és ő egy vészhelyzetben lovagiasan a segítségére siethet.

A következő gyalogjárón Jacen ment előre. A hidat a szokásos szeméthalmok borították. A vázszerkezet fémesen csikorgott, amint Jacen súlya ránehezedett.

- Légy óvatos! - mondta teljesen feleslegesen a hátul haladó Tenel Ka, mivel Jacen is hallotta a gyanús neszt.

- Azt hiszem, közel lehetünk ahhoz az összetört, régi űrsiklóhoz - jegyezte meg Ja- cen, nem válaszolva Tenel Ka figyelmeztetésére. - Biztos vagyok benne, hogy itt van a...

A gyalogjáró megremegett alatta, és Jacen szíve hatalmasat dobbant, amint csikorgó hang kíséretében leszakadt a híd egy darabja. Jacen erősen megmarkolta a rozsdás korlátot.

- Tartsd erősen! - kiáltotta Tenel Ka, de már elkésett.

A híd a közepén kettétört és leszakadt. A hatalmas szerkezeti elemek lassított felvételként váltak el egymástól, és zuhantak a mélybe. A fiú lába alatti rész teljesen megcsavarodott.

Jacen elveszítette az egyensúlyát, és lefordult a híd csonkjáról. Csupán keze szorította a korlátot, de a rozsdás fém szétmállott a markában. Segítségért kiáltott, és megpróbált elkapni valami biztosan álló tárgyat. Ekkor érezte, hogy egy erős kar fonódik a derekára. Mielőtt Jacen ráeszmélt volna, hogy mi történik vele, Tenel Ka átdobta vékony kötele végét a szakadék felett. A kötél rátekeredett egy vasoszlopra, és a végére erősített négyágú horog megakadályozta, hogy visszacsússzon. Azután a lány átkarolta Jacen derekát, és átlendült a fiúval együtt a szakadék felett.

A híd maradványai egy végső nyögést hallatva lezuhantak a mélybe.

A két ifjú jedi némán állt a szakadék szélén, és a lenti sötétségbe bámult.

- Úgy érzem, jó csapatot alkotunk. Mindig megmentjük egymást. Köszönöm - mondta Jacen, majd választ sem várva lemászott az épület bejáratához. A folyosóra érve leroskadt a földre, és megkönnyebbülten sóhajtott. Tenel Ka is odaült mellé. A tompa világítás ellenére látni lehetett a lány arcán, hogy menynyire felkavarta a baleset.

- Attól féltem, hogy elveszítek egy barátot -jegyezte meg csendesen.

Majdnem ez történt - gondolta Jacen, de hangosan ezt mondta:

- Nem olyan könnyű megszabadulni tőlem.

Bár Tenel Ka nem mosolyodott el, mégis látszott rajta, hogy megkönnyebbült.

- Ez tény.

***

Tíz perccel később megtalálták a lezuhant űrsiklót. Miután alaposan szemügyre vették, egyszerre szólaltak meg.

- Zekk itt járt - mondta Jacen.

- Valami nincs rendben - jelentette ki Tenel Ka. A lány szavait hallva Jacen belátta, hogy Tenel Kának igaza van.

A lány észrevette Jacen habozását.

- Most én következem. Bemegyek a roncsba. Ha akarsz, idekinn maradhatsz.

- Dehogy mész be egyedül! - felelte Jacen.

- Melletted maradok, hátha megint meg kell mentselek.

- Ah! - nézett rá a lány összevont szemöldökkel. Azután felment az űrsikló rámpáján, és belépett a gépbe. Néhány másodperc múlva kiszólt a roncsból. - Minden rendben. Nincs itt senki.

Jacen bement a lány után, és azonnal észrevette, hogy bár rajtuk kívül senki sem tartózkodott a roncsban, valaki ott járt nemrégen, és elvitte az üzemképes berendezéseket. Letépett vezetékek kígyóztak a piszkos fedélzeten. Barbár módon eltávolított készülékek darabjai borítottak mindent.

- Úgy látszik, Zekk mégiscsak eljött, és magával vitte, ami használható volt - jegyezte meg Jacen. - Ez jó jel.

- Talán - bólintott Tenel Ka, majd ujjával a falra rajzolt szimbólumra mutatott. - De talán nem.

Jacen a frissen festett jelet bámulta, amely egy háromszög belsejében elhelyezkedő keresztet ábrázolt. Ez volt az elhagyottak bandájának fenyegető szimbóluma. Jacen nagyot nyelt.

- Nos... azt hiszem, most már tudjuk, hol keressük Zekket.